Balett szótár. Táncművészet.
|
A
ADAGIO - a balett pas de deux-k lassú, szélesívelésű első része, amelyben a táncos és a táncosnő előbb együtt, aztán a variációban külön-külön zökkenésmentesen kapcsolják össze a legbonyolultabb nehéz pózokat és mozdulatokat. ALLEGRO - virtuóz, gyors lépésekből, forgásokból, ugrásokból álló rész, amelyet vagy variációként, szólóban, vagy befejező részként együtt adnak elő a táncosok. ALLEMANDE - 4/4-es, mérsékelt tempójú, német eredetű francia tánc, Lope de Vega és Thoinot Arbeau a XVI. században már mint "nagyon régi" táncot emlegetik. A XVII. században az udvarba bekerülve változatos kartartásokkal táncolták; ezt a korai francia valse-ok is átvették. - Svájcban és Németország egyes vidékein ma is élő néptánc egy 3/4-es változata. APLOMB - biztos egyensúlyérzék. APOTEÓZIS - megdicsőülés, a hősi és tündéries mesebalettek ünnepélyes zárójelenete. ARABESZK - egyik lábon felvett testhelyzet, amelyben a másik láb 90°-ra emelkedik hátrafelé; az álló lábnak megfelelő kar előre, a másik kar hátra nyúlik. Ez a póz akkor szép, ha a repülés látszatát kelti. Carlo Blasis olasz balettmester a XIX. század első felében többféle arabeszket vezetett be a balettbe. ASZTRÁLIS TÁNC - a nap, hold és a bolygók járását, változását és az állócsillagok számát, helyzetét utánzó, jelképező tánc. ATTITŰDÉ - egy lábon felvett testhelyzet, amelynél a felemelt lábnak megfelelő kar emelkedik fel és a másik kar második vagy harmadik pozícióba kerül. Többféle attitűdé van; ezek közül Carlo Blasis Giovanni da Bologna híres Mercur szobráét tartotta a legszebbnek. BBACCHANÁLIA - tobzódó táncjelenet, táncorgia. A múlt század végén minden operában nélkülözhetetlen táncbetét. BACCHÁNSNÖK - görögül "menádok", önkívületben táncoló nők, Bacchus, illetve Dionüszosz kísérői. BALANCÉ - "mérleg" lépés, könnyed oldalra való ugrás félig behajtott térddel és ugyanarra az oldalra fordított törzssel és fejjel. BAL PUBLIQUE - nyilvános bál, 1715-ben a királyi bálok mintájára a párizsi Operában megrendezett táncos összejövetel, amelyen belépti díj ellenében nem udvari nemesek és gazdag polgárok is részt vehettek. BALETT - BALLET - I. többszáz éves hagyományon alapuló európai színpadi tánctechnika. 2. táncjáték. BALLET D'ACTION - cselekményes balett.BALLET DIVERTISSEMENT - cselekmény nélküli szórakoztató balett, vagy táncsorozat; összefüggés nélküli, az előadók technikai és művészi képességeinek kidomborítására készült színpadi táncdarab. BALETTOMÁN - balettkedvelő, balettbarát. Jó értelemben véve: aki nemcsak szereti a balettet, hanem ért is hozzá, tudja a történetét, ismeri technikai szabályait és esztétikáját. Rossz értelemben: aki minden balettelőadáson ott van ugyan, de nem a balett, hanem a technikai bravúrok, a táncosok és táncosnők magánélete és más, nem a balettművészetre vonatkozó, mellékes, nem művészi dolgok érdeklik. BALETTPATKANY - a múltszázadi párizsi operai balettnövendékek, főleg kislányok csúfneve. BALLON - az a képesség, amivel a táncos ugrás közben, a levegoben is képes a földön felvett pózt tartani, vagyis - megfelelő lendítoerő adagolása esetén - a felemelkedés csúcspontján szinte fennmaradni a levegőben és aztán lassan visszaérkezni. Ritka táncos adottság. BAMBOCHADE - alacsonyrendű színpadi műfaj. BASSE-DANSE - mély tánc; eközben előkelő embernek nem illett a földről teljesen felemelnie a lábát. A kora renaissance udvarok kedvelt társasági tánca, amelyet a "táncok királynojének" neveztek, mert a hölgyek ebben a táncban tudták a legtöbb kellemet kifejteni. A XV. századig mindenféle páros és páratlan ritmusú, lassúbb és gyorsabb tempójú táncot: a pivá-t, a saltarello-t és quaternarió-t is így nevezték. Arénánál 1438-ban szabályozott formát ölt, Arbeau 1582-ben már csak ezt a formát ismeri basse danse-retour-tourdion részekkel és 3-as ütembeosztással. Nem énekszóra járták, hanem hegedű, clavecin, fuvola, oboa hangjaira, ritmusban, dobkísérettel, amely a lépések alátámasztására szolgált. BATTIROZÁS - a lábfejek, lábikrák, vagy felso lábszárak, combok összeütése. BOLERO - spanyol, 3/4-es, szenvedélyes, lassú, nemesi párostánc, amelyet a XVIII. század végén Sebastian Cerezo, ünnepelt spanyol udvari táncmester népi lépésekből állított össze. A párok egymással szemben kezdik a táncot és végig változatlan tempóban és ritmusban erősen kopogó, rezgő, sikló lépésekkel járják el az öt figurát, miközben többször helyet cserélnek. A bolero szenvedélyes karmozdulatai az eredeti féktelen sarabande-ból kerültek ide, míg az udvari sarabande-ban elvesztették hevességüket. A bolerót gitár és baszk dob hangjaira lejtik, a táncosok saját magukat kasztanyettel kísérik. A táncot eredeti helyükre visszatérve, páros forgó után, különválva, tetszetős pózban fejezik be. BOURRÉE - különféle 2/4-es és 3/4-es közép-franciaországi népi táncok gyűjtőneve. Egyik lépése pas de bourrée néven a balettbe is bekerült. BRANDO - fáklyás tánc, amit a nagyböjt első vasárnapján a gyümölcsfák körül ugrálva jártak a jó termésért. BUFFON - bohóc. BUFFONÉRIA - bohóckodás. CCABRIOLE - bakugrás, nehéz balett ugrás, a combok levegőben történő összeütésével. Eredetileg csak férfiakhoz illett. CACHUCHA - 3/4-es, spanyol férfi vagy női szólótánc, kasztanyett kísérettel, a Moderato-tól a Presto-ig fokozódó tempógyorsulással. CANARIO - 3/8-os, pontozott ritmusú, gyors párostánc, amelyet spanyol és olasz hajósok a Kanári-szigetekről hoztak magukkal. A XVI. századi renaissance udvarokban kedvelt társasági tánc és a táncszvitek gyors zárótánca lett. CASTAGNETTE (KASZTANYETT) - ősrégi, tánckíséretül szolgáló, csattogó kézieszköz, amelynek korunkban különösen a spanyol néptáncban és a színpadi táncokban van jelentősége. A spanyol kasztanyettek ébenfából készülnek, külön férfi és női használatra. Az előbbi mélj. az utóbbi magas hangot ad. Spanyolországban már a XVIII. század végén külön irodalma volt. Crotalogia ó ciencia de las castanuelas címen egy Florebicio nevű pap és Triunfo de las casia-nuelas címen Alessandro Moya írta le használatának szabályait. CHACONNE - 3/4-es, lassú guatemalai eredetű, spanyol telepesek által Európába hozott féktelen tánc, amelyért a XV. században gályarabság járt. Az olaszok ciacona-nak, a spanyolok chacona-nik hívták és az utcákon tömegesen táncolták. A spanyol, olasz és francia udvari használatban variációs táncforma alapjául szolgált. A XVI. században a francia udvarban hatásos táncbetétté, majd Lully, Rameau és foként Gíuck operáiban és balettjeiben chacanxe-finálévá szélesedett. CHEIRONOMIA - kézjelbeszéd, amiben a kar, a kézfej és az ujjak mozgása is szerepet játszik. CODA - a táncban virtuóz függelék, amit a balett szólók végén, vagy a pas de deux külön férfi és női variációs részei után, befejezésül együtt táncolnak. COLLANT - testhez tapadó trikó, a modern balettek elengedhetetlen és sokszor egyetlen jelmeze. CONTRAPPOSTO - a fej, a törzs és a végtagok ellentétes irányú helyzete vagy mozdulata. CORPS DE BALLET - régen csak a balettkart emlegették így; ma az egész balettegyüttest jelenti a szólótáncosokkal együtt. CROISÉ - zárt testhelyzet, amelyben egyik láb csípőtől kezdve keresztezi a másikat és legalább egyik kar befelé fordul. CSAPASOLÁS - a néptáncokban előforduló csizma, lábszár- és egyéb testrészek munkazajokat utánzó csapkodása. |
|
||
|